A nevem Bo...Jah, mégsem...
2011.05.27. 18:34
(Félreértés ne essék, ez a szöveg nem a 007-esről fog szólni, csak a nevek miatt írtam ezt. Merthogy nevek. Tehát.)
/Az alábbi bejegyzés 2011. év 05. hó 25. napjára vonatkozik. Azt hiszem...><,/
Huhh! Na, ezt is túléltük...-.-"
Na, figyeljetek, drága tanítványaim. Hehh...?! O.o???
Hm. Manapság bárkit meg lehet találni. Elég egy név hozzá. Kivéve, ha az illető barlangban lakik és egy sziklába vésve találtad meg a nevét. Akkor nem valószínű, hogy működik a dolog. De most komolyaaan..! Ezekben az időkben még a nyócvan éves nagymamáknak is van ha fészbukjuk nem is, mer' ahho' még nem elég fejlettek, de iwiwük bettosan. Na, most ehhez szóljatok hozzá. Hová fajul ez a világ... Nem azér' mondom, a netnek vannak jó oldalai is, de nem kéne egész nap a gép előtt ülni.De ebbe nem megyek bele megint.
Tehát. Máma tesióra vót az utósó, azt kimentünk 60 fokba' az udvarra, osztán futottunk 2-3 kört meg tornáztunk. Ez alapjában véve egy naggggyon laza tesi óra lenne, de nem értem, miért kellett kimenni...Az addig oké, hogy a tanárnak nem lesz semmi baja az álldogálásban, de mi majd kidőltünk, ráadásul teljesen leizzadtunk.Nagyszerű. Aztán csoda, ha a fél busz beájul a szagomtól. Erről ennyit.
Hm. Múltkor tesóm vett ilyen meggyes-pudingos akármicsodát fornettibe'(,Figyelem, az alábbi dokumentumban termékmegjelenítés található...Ezzel lehet egy kicsit elkéstem...), azt ma én is vettem. Egész jó, monnyuk naná, hogy kispórálták belőle belőle a tőteléket, de elment. Meg fini kólát is vettem. HE?! Nem jó kóla!Rossz kóla!Csúnya kóla!!! Jajj, ezek a gyerekek...De fárasztóak.Mi.!? Ti sem tudtok követni, ugye...? Nah...><,
Ahogy jövök haza, az út mellett volt egy fa, amit nemrég kivágtak.:'( Pedig olyan szép emlék örzője volt...Az emlékeim emlékét legyilkolni, micsoda dóg má e?! (Ezt jól megaszontam...X"D) Sz'al az az emlék...Hehehe...X éve jöttünk haza oviból vagy napköziből, nem emlékszem, és banán volt az uzsonna, tesóm megette, kérdezte, mi legyen a héjával. Na, apám aszongya, dobja el, úgyis lebomlik. Mire tesóm olyat lendít, oszt akkorát dob, hát nem a fa tetejére esik a banánhéj?!(legalább nem csúsznak el rajta...) Aztán, apám monnya, na, ott nem fog lebomlani.(Ezt olyan magyar népmesésen mondtam el.:D) Azután még y évig ott volt a banánhéj, csak vagy x-y éve tűnhetett el. De ez akkor is nagy volt...És ezt a gyönyörű emléket akarják kitörölni a történelemből??? Chö, még mit nem!._.
Már majdnem otthon vagyok, de a majdnem szomszéd néni tuti akkor jön ki. Nincs vele semmi bajom, csak ez tipikus öreg-rossz szokás, hogy direkt akkor jönnek, mikor senki nem akarja. Azt ott főttem még 10 percig a napon.Pff.
Na, egyenlőre búcsúzom, de máris kitaláltam valamit, úgyhogy, remélem, nemsokára írok.Hehe.^^
KiRa
A bejegyzés trackback címe:
https://bechantoresenpai.blog.hu/api/trackback/id/tr732937223
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.